Ingyenes Internetes tartalomszűrés beállítása: OpenDNS hogyan

2018/11/09. - írta: hallatlan

Szabadulj meg a kártékony és felnőtt tartalmaktól ingyen!

compass.jpg

Régebben sokat keresgéltem a tartalomszűrők között, hogy a gyerekek ne fussanak bele random szex, adathalász, scam stb. oldalakba, de azt találtam, hogy a jobb szűrőprogramok nincsenek ingyen és a netszolgáltatók által feljánlott megoldásokkal nem voltam elégedett. Sok próbálkozás után találtam rá a Cisco által üzemeltetett OpenDNS-re, mely mögött egy nagyon hatékony és gyors webtartalom-szűrőmotor van. (Több más, ehhez hasonló DNS szolgáltatás is létezik egyébként, nekem ez jött be.)

A beállítás  a haladóbb változatban is könnyű és gyors, az egyszerűnél pedig gyakorlatilag pár lépés:

1. Az opendns.com-on. az oldal aljára görgetve találjuk a DNS szervereinek címét a láblécben:

 208.67.222.222 · 208.67.220.220

aljajpg.jpg

2. Kapcsolatot kell teremtenünk azzal az eszközzel, ami a wifinket szórja (router vagy a router szerepét is betöltő, netszolgáltatótól kapott modem) hogy beírhassuk ezeket a címeket a megfelelő helyre. Ehhez három adat kell: az eszköz webcíme, és a felhasználó-jelszó páros. Ha nem tudjuk az adatokat, akkor nézzünk rá erre az eszközre, a címkéjén rajta szokott lenni. (Ne keverjük ezt össze a netszolgáltatótól kapott Internet-hozzáférési adatokkal, amiket a szerződésben feltüntetnek, most a helyi hálózatunkhoz szükséges adatokkal dolgozunk.)

Írjuk be a böngészőnkbe a router webcímét. Ez többnyire IP cím,  ilyesmi szokott lenni: 192.168.0.1 vagy pl. az én otthoni routeremé 192.168.1.1 . Előfordulhat, hogy a címkén nincs rajta a webcím, ami ritka nagy szemétség a gyártótól. Ilyenkor rá kell gúglizni a gyári IP címre. (Pl. ha van egy tplink routerünk akkor a "tplink router ip address" kereséssel az első találatban benne lesz a cím)

bejelentkezes_router_1.jpeg

Ha eltaláltuk a címet, akkor bejön a login oldal vagy felugrik egy ablak és kéri a felhasználó/jelszó párost. Ez rajta kell, hogy legyen a címkén (Ha eddig még írtad ád ezen a felületen), vagy van sok régi vacak router, melybe admin/admin párossal is be lehet jutni. Ez utóbbi esetben mindenképpen változtasd meg a belépési adatokat. Ha mégsem tennéd, a hálózatba bejutott hacker vagy egy okosabb gyerek seperc alatt feltöri a routert, és átveszi az uralmat feletted.

3. Miután sikerült belépni, navigáljunk oda, a DNS beállításokhoz, az én routeremnél ez az Internet/Advanced rész alatt van eldugva. De ez változhat, sok routernél pl. a DHCP menüpont alatt vannak a DNS beállítások. Itt az oldalon láthatjuk a primary and secondary DNS rubrikákat. Ne engedjük, hogy a szolgáltatótól kérdezze le automatikusan, ha be van írva a szolgáltató DNS szervere, akkor azokat jegyezzük fel, ha később mégis kellenének. Másoljuk be az OpenDNS címeit a helyükre és nyomjunk egy mentés gombot. Ezután indítsuk újra a routert a reboot gombbal és készen is vagyunk.

dns_1.jpeg

Várni kell kb. 10 percet, mire élni kezd igazán a beállítás. Tesztelhetjük valamilyen nemkívánatos webcím beírásával, ha már működik a szűrés, akkor ez a kép fogad a böngészőnkben. (Ez az egyszerű beállítás, de mindenképpen javaslom a haladót, mert annyi előnye van, hogy csak na. :)

blocked_1.jpeg

II. "Haladó" beállítás, több funkció.

A további funkciókhoz regisztrálni kell az OpenDNS-en. A regisztrált felhasználók több eszközhöz jutnak, továbbra is ingyen: finomhangolhatjuk a szűrés szintjét, blokkolhatunk konkrét weboldalakat, kivételeket adhatunk a blokkolás alól. Részletes naplófájlokat kapunk napokra lebontva arról, hogy milyen webcímeket nyitottak meg a hálózatunk, milyeneket blokkolt, stb.

Regisztráció előtt végezzük el az előzőleg leírt lépéseket, majd várjunk pár percet. Miután ez megvan, regisztráljunk az oldalon és lépjünk be, majd menjünk a Dashboard linkre. Itt kattintsunk a Settings fülre, megjelenik az IP címünk és alatta "Add this network"-gomb, kattintsunk rá. (Fontos, hogy ezt otthon, a megvédeni kívánt hálózatunkon végezzük, ne a munkahelyünkön vagy máshol.). Címkének adhatjuk pl..  a home networkot.

settings1.jpg

Ha ezek megvannak, lejjebb létrejön egy sor a hálózatunk nevével (home network) és IP címével. Amint látható, nemcsak egy hálózatot lehet innen irányítani, hanem többet is, ezeket felcímkézhetjük (otthoni, balatoni nyaralónk, stb. :) címkékkel, hogy tudjuk, éppen melyik hálózatunkat adminisztráljuk.

Katt az IP címre, a hogy beállíthassuk a szűrés szintjét, a mindig blokkolt vagy sosem blokkolt webcímeket. Íme az én beállításaim. Bal oldalt a linkek további beállításokat rejtenek: Security: mallware, botnet, phising oldalak blokkolása, Customization: saját logót, meg blokkolt oldal-grafikát tölthetsz fel, Advanced: ez fontos, itt kell beikszelni a dynamic IP update-t.

settings2_1.jpg

A filtering levelnél állíthatjuk a webszűrés erősségét, alatta meg manuálisan kirúghatunk vagy felmenthetünk bizonyos weboldalakat. Ha pl. nem szeretnénk, hogy a gyerek facebookozzon, akkor írjuk be az always block-ba, hogy facebook.com. :)

Minden lépésnél mentsük el a beállításokat a save vagy apply gombokkal!

A következő dolgunk, hogy telepísük az OpenDNS Dynamic IP Updater programját a gépünkre. Erre azért van szükség, mert az otthoni IP címünk időnként megváltozik, ezt figyeli a kis program. Enélkül hiába regisztrálunk az OpenDNS-re, nem fognak működni a finomhangolásaink és a statisztikák. (bár az OpenDNS működni fog, ha elvégeztük az egyszerű beállításban leírtakat.) Innen tölthetjük le, a lap alja felé vannak a linkek:

Updater Client

Installálás után a program beállításaiban meg kell adni, hogy automatikusan induljon. Ezt követően a Settings alatt az advanced-nél pipáljuk ki a a dynamic IP update-t és készen vagyunk!

Most már van egy elég jól védett hálózatunk, természetesen előfordulhat, hogy becsúsznak bizonyos rossz oldalak, de ezek száma egyre csökken, inkább az aldomainek szoktak már csak átcsúszni a szűrőn, de ezeket mi is jelenthetjük az OpenDNS oldalán.

További védelmi vonalként javaslom, hogy a Chrome böngészőben installáld egy gombnyomással az Adblock kiegészítőt:

https://chrome.google.com/webstore/detail/adblock/gighmmpiobklfepjocnamgkkbiglidom

A reklámok, felugró ablakok között is lehetnek káros tartalmak, ezért mindenképpen érdemes reklámblokkolót használni, de ez már egy másik cikk témája lehetne. 

 

 

 

Szólj hozzá!

Kecskék és Bárányok

2017/12/14. - írta: hallatlan

Egy “ritka” példázat.

sheeapandgoats.jpg

Vannak bizonyos példázatok, melyek igen ritkán vagy sohasem kerülnek említésre, mintha nem is Jézus beszélt volna róluk. Az egyik ilyen kedvencem a kecskék és a bárányok példázata.

Máté 25:33-ban olvassuk, hogy a kecskéket elválasztja a pásztor a bárányoktól. Az ókorban ez egyébként mindennapi rutin volt, mert a kecskéknek melegebb helyre volt szükségük éjszakára. A példázatban viszont a két külön hely a jobb kéz és a bal kéz. Jézus, amikor visszajön utolsó ítéletkor, balra a kecskéket, jobbra a bárányokat állította és azt mondta nekik:

Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.

A balról állóknak pedig ezt:

Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.

Mindkét tábort váratlanul érték a hallottak. A bárányok nem értették, hogy mire fel a dicséret, hiszen semmi különöset nem csináltak, a kecskék pedig felháborodtak az ítéleten, úgy gondolták, hogy ők jobbat érdemelnének.

A cselekedetek, melyekért Jézus a jutalmat ígér, nem valami nagy dolgok. Igazából minden normális embernek így kell bánni a barátaival, ismerőseivel. Például: “Beteg voltam és meglátogattatok.” Elmegyek hozzád, mert tudom, hogy beteg vagy, személyes jelenlétemmel megerősítelek abban, hogy fontos vagy nekem és nem vagy egyedül a bajban. Nyolcéves lehettem, amikor két hétre kórházba kerültem, de ebből az első hét úgy telt el, hogy nem látogatott meg az égvilágon senki. Borzasztó volt, a hét közepén könyörögni kezdtem a nővéreknek, hogy megcsinálok bármit, amit kérnek, akár kivágom a kórház udvarán álló óriási platánfákat is, csak engedjenek haza. Már nem tudom, miért akartam a platánfákat kivágni, de az elhagyatottság érzésére harmincöt év távlatából is tisztán emlékszem.

A többi jócselekedet is az egyszerű emberségről szól: enni, inni, szállást, ruhát adni, ezek mind a Maslow-piramis legalján tanyázó, alapvető szükségletek. De mivel nincs bennük semmi különös, fennáll a veszély, hogy elmegyek mellettük. Elég egy kis közöny, magam körül pörgés, máris fel sem tűnik, hogy egy ismerősöm bajban van. Régebben volt egy festőművész barátom, akinek jól ment a dolga, ha el tudott adni képeket, de amikor nem, akkor gyorsan csődbe ment. Egyszer váratlanul kölcsönkért tőlem, ami nagyon nem rá vallott. Kiderült, hogy már hetek óta csak kiflin élt, mert egy képet sem tudott eladni. Ő maga szégyellte ezt bevallani, én pedig nem vettem észre és egyszer sem kérdeztem meg tőle, hogy megy a sora, pedig abban az időszakban többször is találkoztunk. Rájöttem, hogy folyton csak magamról beszéltem neki és egy cseppet sem érdekelt, hogy mi van vele.  Ijesztő volt kitapogatni a saját fejemen a hegyes szarvakat.. Elérkeztünk tehát a kecskékhez, akiknek igen rosszul estek Jézus kemény szavai. A korabeli farizeusoknak is nagyon fájhatott, amikor Jézus az arcukba vágta, hogy “a vámszedők és a paráznák megelőznek titeket az Isten országában”. Ők nagyon büszkék voltak arra, hogy sok törvényt és szabályt betartottak, ami iszonyatos erőfeszítésükbe kerülhetett. Miközben a bonyolult szabályoknak, szombatnak, tizedfizetésnek betű szerint megfeleltek, elfeledkeztek a legalapvetőbb emberségről.

Jézus konkrét példát mondott erre: aki azt mondja az anyagilag szükségben levő szüleinek, hogy templomi ajándék az, amivel megsegíthetnélek, az inkább ne is tisztelje apját és anyját. Itt arról van szó, hogy valaki templomi adakozásra hivatkozva húzza ki magát az idős szülei támogatása alól. Egy olyan korban, amikor a nyugdíjat még hírből sem ismerték. Adrian Plass legutóbbi könyvében, (Gyülekezeti hétvége) pedig azt olvastam, hogy “a sok gyülekezeti szolgálat vajon nem a családtagjaink elhanyagolásának titkos receptje?”

Két-három évtizede még szó esett időnként erről a példázatról, Keith Green meg is zenésítette “Sheeps and Goats” -címen, vicces dalszöveggel. Amikor a kecskék felháborodnak azon, hogy Jézus felrótta nekik, hogy “börtönben voltam és nem jöttetek el hozzám.”, azt válaszolják epésen: “egyáltalán mit csináltál, hogy börtönbe jutottál?”

A zenész ezzel a gúnyos beszólással lényegre tapintott, mert a kecskék büszkék magukra, gúnyolnak, lenéznek másokat. A farizeusok azt mondták a vakon születettnek, miután meggyógyult, hogy “te mindenestől bűnben születtél és te tanítasz minket?” Én magam hajlok afelé, hogy a szeretet igazi ellentéte nem is a gyűlölet vagy az önzés (stb.), mert ezek már csak tünetek, hanem inkább a felfuvalkodottság. Akit lenézek, azt nem tudom szeretni, nem tudok vele jót tenni. A felfuvalkodottság atombiztos falat épít közém és Isten közé. Arra ösztönöz, hogy csak azzal törődjem, ami nekem jó, a magam érdemeit és dicsőségét keressem, ne Istenét. Nemrég olvastam egy hosszú interjút egy sátánistával, mert kíváncsi voltam, hogy tulajdonképpen miben is hisz. Azt szűrtem le belőle, hogy a modern sátánisták valójában egoista ateisták. Számukra csak a saját személyük fontos, a többi emberre az evolúciós pszichológia szűrőjén keresztül tekintenek, szeretet helyett érdek van és közöny.

Azt látom tehát, hogy  vannak alapvető dolgok, mint az alapvető emberség és az alázat, melyek nélkül nincs előrelépés a hitben, pont úgy, mint ahogy nincs értelme könyvtárba járnom, míg meg nem tanultam olvasni. Sőt ez az alap annyira alap, hogy a példázatban szereplő kecskék és bárányok példázat nagy valószínűséggel nem csak az Egyház tagjaira vonatkozik, hanem minden emberre. A példázat azt írja, hogy az utolsó ítéletkor, miután dicsőségben visszajött, az Emberfia elé gyűjtenek minden népet, azaz nemcsak az egyház tagjait. A  bibliai szövegekben, így a példázatban a “legkisebbek” általában Jézus tanítványait, a gyülekezet és úgy általában az Egyház tagjait jelentik. Jézus velük azonosítja magát. Ha valaki csak eggyel a legkisebbek közül jót tett, nem marad el a jutalma.





Szólj hozzá!

Taormina, egyszóval Szicília

2016/06/02. - írta: hallatlan

Sok kép, néhány tipp.

Tipikus városkép Taorminából, háttérben az Etnával.

taor90.jpg

Taormina a kevés helyek egyike, ahova bármikor és akárhányszor visszamennék. Egy ilyen tengerparti ékszerdobozban nyaralni fantasztikus élmény még akkor is, ha erre egyre többen rájönnek és az Umberto sétány lassan egy tokiói metrómegállóra hajaz a tumultus tekintetében. Az alábbi kép az első utunk alkalmából készült, 2012-ben, akkor még nem voltak olyan sokan:

taor110.jpg

Ez a bejegyzés leginkább azoknak lehet hasznos, akik a fapados járat pár napos váltású repülőivel jönnek-mennek. Ilyenkor nem érdemes autót bérelni, mert úgysincs idő bejárni az egész szigetet, négy napra elég lesz Taormina és környéke az Etnával, Gole Alcantara nemzeti parkkal.

Cataniába érkezik a repülő, az örökké füstölgő Etnát megkerülve, szerencsés helyen ülve klassz képet lehet lőni az ablakból fel-vagy leszálláskor. Egy dolgot szerintem bölcsen elhallgatnak a légitársaságok: az Etna bármikor magasabb fokozatba kapcsolhat, ami a reptér leállását hozza magával, no meg azt, hogy a turista Szicíliában ragad. Vagy pedig hazavonatozik, ami hosszú egy kicsit, mert végig kell menni Olaszországon. Magasabb fokozat alatt az értendő, hogy nem a szokásos fehér-szürkét, hanem fekete füstöt kezd okádni a vulkán, ekkor erupció történik, kristályos, aszfaltszerű anyag kerül a levegőbe, ami eltömítheti a repülők hajtóművét. Íme az Etna és Catania a repülőből, felszállás közben:

canatinafromair.jpg

Első utunk alkalmával Cataniában foglaltunk szállást és béreltünk egy kocsit, ami egy nulla km-es, tűzpiros Fiat Panda volt, a teljeskörű biztosításom ellenére is rettegtem, nehogy összetörjem. Őszintén szólva, még soha nem kaptam annyi dudálást, mutogatást és szidalmat, mint a pár nap alatt, míg Cataniában autóztam, pedig nem vagyok kezdő sofőr. Valóságos purgatórium ez egy magyar autósnak, második alkalommal már nem is béreltünk kocsit, sőt, merem javasolni, hogy ha csak négy napra jössz, járj inkább busszal, vonattal. Olcsó, gyors és kényelmes. Nem kell folyton imádkozni, hogy a nagytermészetű szicíliai sofőrök ne rongyoljanak beléd, amikor számukra érthetetlen módon megállsz a piros lámpánál..

Cataniára visszatérve, ez alapjában véve egy zsúfolt, őrülten pörgő nagyváros, a központja és a sétálóutcája szép, a többi felejtős. A Santa Agatha katedrális és a főtéren álló elefántszobor nagyon érdekes. Ugyanitt van egy látványos halpiac és egy földalatti folyó ahova a főtéren egy (egyébként remek és olcsó étteremből) lehet lemennni lépcsőn. Íme a főtér:

cataniasquare.jpg

Messzebb van, de szálláshelynek inkább Taorminát javasolnám, nem lehet megunni. A Catania repülőtértől sűrűn mennek buszjáratok Taorminába, legutóbb 9 Eur/fő volt a jegy. A buszpályaudvarig kell kérni a jegyet (hacsak nem lent, a Naxos öbölben foglaltál szállást). Már önmagában a városba felbuszozás is felejthetetlen élmény, ahogy a busz felküzdi magát a hajtűkanyarokon át, miközben végig csodás a panoráma.  Ilyen a Naxos-öböl Taorminából, a városi parkból nézve:

20151119-naxos.jpg

A városi park se rossz hely! Minden nap végén ott sétáltunk, nagyon hangulatos és szép a kilátás. Este kilenc körül bezárják és a parkőrök nagy hangon kizavarják a turistákat. Íme egy kép róla (a parkról, nem a parkőrökről):

20151118-taor.jpg

Taormina híres látványossága a Görög-Római amfiteátrium, fantasztikus kilátással az Etnára és a Naxos öbölre egyszerre. Ide is érdemes bejönni, még akkor is, ha a belépődíj nagyon barátságtalan. Úgy emlékszem 12 Eur/fő volt, de lehet, hogy több. Ennek ellenére kihagyhatatlan.:

taorm-szinh.jpg

A Görög színház minden pontjáról szenzációs a panoráma. Ez Calabria felé eső öböl. Ezen az oldalon jár a felvonó az Isola Bella strandjától.

taormina-y.jpg

Mondhatnám azt is, hogy Taormina a fotósok paradicsoma. Az ember kezében valósággal izzik a fényképezőgép, annyi a téma. Ókori, középkori épületek, panorámák, virágok ezer színben és világörökségi helyszínek, mint pl. a fentebb említett Isola Bella sziget, ami sziget is, meg nem is, többnyire át lehet menni hozzá mezítláb, bokáig érő tengerben. Mellette aprókavicsos strand van. Íme felülnézetből, egy parkolóból fotózva:

20151119-isola.jpg

A szigeten van egy múzeum. Ez a strand elég zsúfolt és thaiföldi öregasszonyok kergetik az őrületbe az embert, mert vagy ötpercenként újra és újra felajánlják, hogy megmasszírozzák a talpunkat öt euróért. Vannak egyébként más idegesítő emberfajták is Taorminában, akik azért eszünkbe juttatják, hogy Szicíliában járunk, a maf.. szülőhazájában (le se merem írni, rám is átragadt a helyiek rettegése). Az éttermekben bevett dolog, hogy egyszer csak népiseletbe öltözött fazonok jelennek meg, vadul zenélni és énekelni kezdenek, majd a végén minden vendég orra alá odadugják a bádogkannát és jajj annak, aki nem fizet. Én tudom, mert én nem fizettem, a nejem épp a mosdóban volt a műsor alatt, vitte magával a pénztárcát is. De ezt inkább hagyjuk...

Mindenesetre az éttermi dolgozók szemmel láthatóan tartottak ezektől a rémes fahangon éneklő zenészektől. Az utcákon is néha megjelennek jellegzetes figurák, akik visszaordibálnak a rendőröknek és amikor megjelennek valahol, a boltosok visszahúzódnak az üzletükbe. Egyébként remek a közbiztonság és a hangulat. Az időseket nagyon tisztelik, a boltban mindenki türelmesen kivárta, míg egy száz év körüli néni vagy negyed óráig vásárolt tíz deka parmezánt, ami miatt még egy malomkerék méretű sajtot is szét kellett vernie a szegény boltosoknak.

Visszatérve a városra, kevés turista tudja, hogy van egy nagyon érdekes lépcső, ami felvezet a város fölötti Castelmolába, ahonnan annyira szép a kilátás a városra, hogy megéri leküzdeni a sok száz lépcsőt. ( Lehetőleg reggel érdemes menni, mert később pusztító a meleg):

20151118-taor2.jpg

A városon kívüli kirándulási lehetőségek száma szinte végtelen. Pár napra önmagában a város is bőven elég lehet, de ha el akarunk menni az Etnához vagy az Alcantara Nemzeti parkba, netán más városokba (Szirakuza, Catania, Palermo stb.) akkor ott a buszpályaudvar, ahova megérkezel a reptérről. Pár euróért kényelmesen el lehet buszozni az előbbi helyekre légkondicionált, tiszta buszokkal, melyek egész pontosan járnak. 

Ez egy jó tipp egyébként mindenkinek, mert ugyan a minden sarkon kínált szervezett kirándulásokkal is el lehet jutni pl Alcantarába, Etnára és ezek nagyon jók, de általában drágák is, min. 50Eur/fő. Alcantarába a buszjegy 8 Eur volt és mi osztottuk be az időnket. Ha már Alcantara, itt egy kép, hogy milyen:

golealcantara.jpg

A kép úgy készült, hogy begázolam a jéghideg folyóban egy kicsit beljebb, míg a parkőrök a hátam mögött ordibáltak mérgesen, hogy menjek vissza, de én nem hallottam, mert nem volt rajtam a hallókészülékem, így jókedvűen fotóztam tovább. Íme még egy előnye a süketségnek! :)

Nagyon klassz ez a nemzeti park, különleges túrákat is szeveztnek, pl. neoprém ruhában, sisakban végig lehet úszni a sebes folyású folyóban. A kirándulóút melletti narancsliegetekről kedvünkre szedtük a narancsot, ami nagyon finom, édes volt, nem olyan álruhás citrom, mint amit itthon lehet kapni a zöldségesnél.

Ennyit most, legszívesebben holnap visszamennék. :)

2 komment

Roki and Roll - Felülvizsgálatom hiteles története

2015/10/19. - írta: hallatlan

rokiandroll.jpgTudtam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az a pillanat, amikor engem is behívnak "felülvizsgálatra", a rehabilitációs járulékom miatt. Vagy két hete meg is kaptuk a levelet, hogy menjek, szedjem össze a papírjaimat, meg a bátorságomat, különben no money.

Mivel utálok tarkóra tett kézzel élni, ezért alaposan felkészültem, előástam minden papírt, órákig olvasgattam a netes beszámolókat, melyek közül jó néhány bejegyzés rituális megaláztatásokról és bunkó biztonsági őrökről szólt, úgyhogy lélekben felcsatoltam a pszichém titánpajzsát, melyről még Puzsér Robi szarkasztikus megjegyzései is mosolyogva pattannának le. Jellemző módon azonban, (mivel nálam minden fordítva történik) semmi gondom nem volt se az őrökkel, se a dokikkal, sokkal inkább egy másik rokival, de ne rohanjunk már annyira előre.

Régebben sok bajom volt amiatt, hogy fontos megbeszéléseken, meg ilyesmiken nem (jól) hallottam valamit, ezért megkértem a nejemet, hogy legyen a fülem. Hősiesen elvállalta, viszont hozni kellett a babát is, na ebből származtak gondok. Egy budai címre kellett menni, már a bejáratnál találkoztunk egy kismamával, aki babát ringatott, hogy ne vigyük fel a gyereket, mert nem engedik. Mi azért megpróbáltuk és sikerült a nejemnek lyukat dumálni a biztonsági őrbe, hogy ő az én tolmácsom, mert süket vagyok, ami majdnem teljesen igaz is, úgyhogy igaz. A liftből még láttam, hogy az előbb említett kismama leesett állal néz utánunk. Felérve a másodikra azonban azonnal nekünk ugrott egy kigyúrt, fehér pólós izomtibi, hogy mi az, hogy ő nem hozhatta fel a gyerekét, meg a nejét, én meg igen. A biztonsági őr azt mondta, hogy várjon, megmagyarázza, de Tibi nyakán kidagadtak az erek és üvölteni kezdett, hogy nem érdekli és én már arra készültem, hogy pofozkodni fogunk egy kicsit, mire elvonszolták tőlünk a felbőszült százkilós óvodást, aki ezek után gyűlölködve sasolt minket egy sarokból. Fogalmam sincs, mi baja lehetett. Egyébként ezt a többi várakozó sorstáramról se tudtam kitalálni, csak kettőn látszott, hogy valami tényleg nem stimmel vele. De mindegy...

A doktornő, meg az asszisztense egész normálisak voltak velem. Igaz, hogy mindenféle vicces dolgokat kellett csinálnom, mint gatyára vetkőzni, mérlegre állni (hála Istennek, fogytam!), tornázni stb.  Minden olajozottam ment, a nejem válaszolgatott a kérdésekre, én mosolyogva tornáztam, csak egyszer zökkent meg az ügymenet, amikor elolvasta a lapomat és döbbenten hozzám fordult: hogyhogy magának van jogosítványa?! Egy pillanatig tartott bennem a küzdelem, hogy ne a szokásos stílusomban válaszoljak, ("Hát, teccik tudni, egy fél disznóért vettem annak idején.") de szerencsére a doktornő válaszolt a saját költői kérdésére, mondván, hogy '99-ben szereztem jogsit, "akkor még megengedőbbek voltak". Ma már nem menne ám ilyen könnyen! 

Fellélegeztem, mert már attól tartottam, hogy elővesznek egy öngyújtót és szúrós tekintettel, szép lassan elégetik előttem a jogsimat. Ezek után az angol középfokú írásbeli nyelvvizsgámat meg sem mertem nekik említeni. Még a végén felkapnák a telefont, hogy Houston, már megint itt egy bug a Mátrixban! De tényleg, ettől az apró affértól eltekintve nem volt semmi gond. Nagyon kedvesek voltak igazából, még el is érzékenyültek Petin egyszer. 

Szóval, egész hamar megvoltunk, a papírt meg majd várjuk, hogy mi lesz. Ha pedig elveszik a juttatást, megpróbálom Jób szavaival kommentálni, hogy "az Úr adta, az Úr vettel el"- hátha sikerül..

Szólj hozzá!

Máris hiányzol, Don Matteo!

2015/08/17. - írta: hallatlan

Véget ért a Duna tévén a Don Matteo -sorozat, lement mind a 9 évad (a 10. évadot most forgatják, ha jól tudom) és most nagyon szomorú vagyok. A Terence Hill által játszott Don Matteo személyében ugyanis végre volt egy normális papom. Egy olyan pap, aki hitelesen elmondta az evangéliumot, el tudta velem hitetni, hogy Isten szeret és elfogad engem. Úgy tudom, hogy ezzel nemcsak én, hanem még jó páran így voltunk ebben az országban. És hogy ehhez egy színész, meg egy tévésorozat kellett, az azt hiszem, egy üzenet lehet az egyházainknak.

Jómagam protestáns vagyok, de nálunk se igazán megy a bolt. Ha tényleg fel tudnék töltődni az istentiszteleteken, nem szerveztem volna át mindig minden létező programomat sorozat kedvéért. Pedig a feltöltődéshez nem is kellene olyan sok. Mindössze elmondani az evangéliumot, ami jó hírt jelent és nem azt, hogy mi mindenben kéne még megváltoznunk ahhoz, hogy jobb fej hívők legyünk. Egészen egyszerűen csak közvetíteni kellene Isten szeretetét a gyülekezet tagjai felé. Ebben az is benne van, hogy felkészülünk rendesen a tanításra, időt szánva rá, jól érthetően elmondva, normálisan beszélve, nem hadarva, dadogva, össze-vissza hamukázva, mint a mikrofonfrizurás csávó a Kincs, ami nincs-ből. Mert az ember csak azt nem tudja egyszerűen és jól érthetően elmagyarázni, amit maga sem ért..

Az akusztikáról már nem is beszéltem, hiszen milyen jogon várja az a néhány rosszul halló ember, hogy a kedvéért beállítsák rendesen a terem akusztikáját? Netán indukciós hurkot tegyenek egy sorba? Örül az ember, ha kap egy fejhallgatót az erősítő közelében és nem kell elhessegetni innen a jól hallókat.

Szóval, egy jó tanításba éppúgy be kéne fektetni, mint egy jó ebédbe. A hasonlat nem véletlen, az Igét hirdető lelkész/pap gyakorlatilag enni ad a gyülekezetnek. (Lelki táplálék, ismerős, nem? És nem etetés..). A lelkészek nem hülyék, tudják ezt, mégis az igehirdetés nagyon sok helyen teljesen el van hanyagolva.

Persze tudom, hogy nincs idő. Épül, felújul a templom, a szociális épület, pályázni, gályázni kell, javíttatni, rohanni a Kispistát lelkigondozni, aki sose járt a gyülekezetbe és nem is fog soha, de most nagy szarban van és csak a lelkészt találta, akire ráboríthatja a problémáit. Így aztán pont azokkal nem tud foglalkozni senki, akik a hátukon viszik a családjukat és ezzel együtt a gyülekezetet. A lelkész(ek) meg egész nap rohangálnak, mint a tűzoltók a kaliforniai erdőtűzben, de a tűz csak egyre nagyobb és nagyobb.

Milyen jó lenne újra a fontos dolgokkal foglalkozni. Időt szánni arra, ami igazán számít. Lelkészek a saját családjukra, majd a gyülekezetre és a tanításra. A gyülekezetnek meg arra, hogy segítsen mindenki abban, amit tud. És akkor nekem se kéne annyira várnom a Don Matteo 10. évadot.

ui: Hátha valaki itt jár a Duna Tv-től.. Szóval, nem lehetne elölről ismételni a sorozatot, míg meg nem jön a 10 évad? A 2.-3. évadot még nem láttam. :D

 

Szólj hozzá!

Doktor, köszi!

2015/05/27. - írta: hallatlan

smalldoctor3.jpg"Szója pörkölt, szójás kappan, szója nővérkének, hogy bef*stam" - Mondta egykor Hofi Géza és én most vasárnap hasonló állapotba kerültem, mint a legendás humorista. Egyik pillanatról a másikra negyvenhez közeli láz, hányásrohamok, satöbbi. Nem baj, majd hétfőn, izé kedden elmegyek orvoshoz, úgyis olyan régen találkoztunk már.

Hétfőn ugye pünkösd, ami a katolikus testvéreimnek hála, munkaszüneti nap, akárcsak a vasárnapi boltzár. Persze ügyeletre elmehettem volna, csak hát az ágyból sem bírtam kikelni. Hozzám meg nem jönnek ki, az biztos. "Kapjon be egy Algopirint" - Hangzik lényegében a jótanács.

Így hát maradt a kedd délután, amikor a háziorvosom rendel. Bölcsen a rendelési idő felére mentem, mert akkorra már elfogy a rendelés elejére és mindenáron elsőnek sorra kerülni akaró nyugdíjasok regimentje. Üres is volt a rendelő, de alighogy elkezdtem örülni, látom ám, hogy van egy cetli az ajtón. "tájékoztatom a betegeimet, hogy ezen a héten szabadságon vagyok, helyettesít .. blablabla". Felordítottam, mint az oroszlán, akitől ellopták a prédáját. Ó én naiv modern ember, miért a neten néztem meg, hogy van-e rendelés? Persze ott nem írná ki, hogy szabin van. Bezzeg a nyugdíjasok mind tudták, mi a dörgés, de hogyan? (Tele patikusan?)

Igaz, hogy sokkal jobban lettem, hatalmas boldogság visszatérni a zombilétből az élő emberek közé, úgyhogy örömcsörgök egy kicsit.  De azért makacs ember is vagyok, elhatároztam, hogy csakazértis eljutok orvoshoz, este bemegyek az ügyeletre, hogy felírassak valami antibiotikumot. Ott azonban újabb csalódás ért. Közölték, hogy az ügyeletes orvos sajnos egy másik településen van épp, legalább egy óra, míg visszajön. Ekkor én is feladtam. Holnap már csak azért megyek el, hogy igazolást írassak. Hiszen mi másra is jók a háziorvosok? Legalábbis azok, akik itthon maradtak. Orvoslátogatók puszipajtásai és magányos nyugdíjasok megfáradt lelkigondozói ők, akik meg se várják, hogy végigmondd a panaszod, már írják is a receptet.

Mert ugye jó sok orvos elment már, ami kezd nagyon feltűnő lenni. Hallottam olyanról, akinek kórházat kellett váltania súlyos gerincműtétjéhez, mert közben a komlpett kórházi osztály Dubaiba távozott. Épp ma írt egy orvos barátom, akitől tanácsot kértem, hogy menjen-e Svédországba, mert ajánlottak neki egy jó lehetőséget. Akik maradnak, azokra nagy teher nehezedik, úgyhogy előbb-utóbb ők is elgondolkodnak, hogy lelépjenek-e. Elég, ha csak a fogorvosokra gondolok. A mi huszonkétezres városunkban 3 nem magán fogorvos praktizál. Tényleg nem elírás, ennyi. Akihez én járok, az is brutálisan agyonterhelt, akárhogy is igyekszik, csak három hónap múlva tud időpontot adni legközelebb. Én úgy látom, lassan megszűnőben az egészségügy, amiről nem igazán vesznek tudomást azok, akiknek kellene, de minek is, hiszen őket nem érinti ez a probléma. Az összeharácsolt vagyonkákból bőven telik magánkórházakra. Pedig lehet, hogy őszintén be kellene végre ismerni, hogy nem a fociba kellett volna önteni a százmilliárdokat, főleg nem egy olyan országban, ahol senki se tud focizni.

De hogy valami pozitívat is lássak a csúnya betegségemben, el kell hogy mondjam, hogy mivel három napja nem eszek (se sokat, se keveset), újra be tudom kötni a cipőfűzőmet.

Szólj hozzá!

Miért jó, ha süket vagy? :)

2015/05/19. - írta: hallatlan

he.jpgKözhiedelemmel ellentétben süketnek, nagyothallónak lenni nem is olyan szörnyű. Vagy ugyanis néhány előnyös oldala a dolognak, melyeket megpróbáltam pontokba szedni. Íme a lista:

  • Biztosan nem visznek el katonának, még háborúban sem, mert ágyútölteléknek se kellesz.
  • Megmenekülsz attól, hogy az emberek a népszerűségedért szeressenek
  • Rengeteg időt, benzint és fáradtságot megtakaríthatsz, mert a kutya se fog elhívni bulizni, szilveszterezni
  • Alig fizetsz valamit a telefonodért, az a néhány sms majdnem ingyen van
  • Nagyon vicces helyzetekbe fogsz keveredni ügyintézéskor vagy az egészségügyi intézményekben, amiken jókat fognak röhögni a társaságban, ha elmeséled
  • Nyugodtan tudsz egyedül kávézni, ebédelni a munkahelyeden
  • Nem kell a beosztottjaid viselt dolgain bosszankodnod, mert bárki a főnököd lehet, aki tud telefonálni
  • Nem kell sokkolót vagy paprikaspray-t hordanod magadnál, elég megsípoltatni a hallókészüléked és mindenki agyérgörcsöt kap :) 
Szólj hozzá!

Kedves Magyar Szállásadók!

2015/05/11. - írta: hallatlan

Süketapu üzenete minden magyar szállásadónak

magyarszallas.jpgAzért írok nektek, mert mára elegem lett jópár merényletből, melyeket majd' mindannyian elkövettek ellenünk, pihenni vágyók ellen. 

Először is, van képetek egy düledező disznóólat szállásként hirdetni? Ja igen, a pókhálós faházatok a Mátrában, nyakig érő gazzal a kertjében, esetleg a nagyi megörökölt, soha fel nem újított parasztháza vizesedő, dohos falaival és kilógó konnektoraival. (Persze minden ablak nyitva van, amikor megérkezünk, hogy valamennyire kiszellőzzön az a szörnyű penésszag..) Nos, ezek nem szállások. Néhányan közületek érzik valahol a lelkük mélyén, hogy ez nem fair, ezért az előnyösebb képek készítése és retusálgatása helyett belekezdenek felújításba, amit félbehagynak és megy a szállásoldalakra a cucc, mert gyorsan kell a pénz. Kedves barátaim, ha már több száz km-t autózom és rászánok pár napot és egy csomó pénzt, hogy elmenjek hozzátok, azért szeretném az időmet egy olyan helyen eltölteni, ami legalább nagyjából olyan, mint az én házam.

A második, amitől hülyét kapok, az a gödrös ágy. Még jobbfajta szállodákban is találkozom ezzel a problémával. Befekszem az ágyba és lezuhan a hátsó felem. Hát kösz.  Ha nem tudom kicseréltetni a matracot, akkor garantált az álmatlan éjszaka és a hátfájás. Mert bizony sokszor nem cserélitek ki. "Nincs az behorpadva, csak úgy esik rá a fény." Vagy éppen sehol se vagytok ilyenkor. Vagy nincs másik és csak néztek, hogy mi a bajom azzal a matraccal, amin ti már évezredek óta jókat szunyáltok a blökivel?

A harmadik a Wifi. Tudjátok mi az? Néhányan közületek igen és a boldogságtól a levegőbe lövöldözve közlik, hogy a szálláshelyükön van ám wifi! Csak kár, hogy többnyire használhatatlan. Nincs net, ledobál, döglassú. A problémát sose tudjátok megoldani, mert az ismerős Pistike, aki a routert szerelte, most épp kocsmázik valahol. Ha esetleg a kedves vendég megjavítaná..

A negyedik helyezett a tévé. Minden alkalommal megmosolyogtat, amikor meglátom azt a jól ismert, 30 cm képátlójú katódsugárcsöves műanyag dobozt az éjjeliszekrényen, mely azonnal visszarepít a nyolcvanas évekbe mákos kis képével  és szokolrádiós hangjával. Csakhogy én nem retro-feelingre vágyom, hanem arra, hogy megnézzem a híradót vagy egy filmet este, ha lehet, felirattal. Erre sajnos csak egy manapság kapható tv képes, amire ti láthatóan sajnáljátok a pár tízezer forintot. Ha már nincs erre keret, akkor hagyjátok a tévét a csudába. Ne keltsetek bennünk szánalmat.

Az ötödik nagy játékos a fűtés és a hűtés. Télen hiába kapcsoljátok be a fűtést érkezésünk előtt fél órával, ha előtte hetekig nem volt vendég és takarékosságból 10 fokot állítottátok be. Attól még a falak jéghidegek maradnak és garantáltan tüdőgyulladás-gyanús tünetekkel fogunk hazamenni. Nyáron meg ott a klíma, ha egyáltalán van. Kedves Szállásadók! Megkérhetnélek benneteket az összes fizetővendég nevében, hogy NE hirdessetek meg klíma nélküli tetőteret? Júliusban garantált a hőguta, még a Kékestetőn is. Ja és pucoljátok már ki pár évente azt a *?!% klímát, mert nagyon be tud büdösödni! 

 Már nem is számolom, mert a svédasztal jön. Nektek hála drága barátaim, hogy hirtelen igaz lett a mondás, mely szerint aki korán kel, aranyat lel. Pontosabban kaját.. Mert ugye nem nagyon szeretitek újratölteni a kifogyott felvágottat, paradicsomot, semmit. Ráadásul sokan közületek azt hiszik, hogy koalamacik vagyunk, vagyis mindig ugyanazt akarjuk enni és ugyanúgy. De hagyjuk is ezt..

Természetesen mondhatjátok, hogy akkor keressünk jobb szállást. Csakhogy itt két bökkenő is van. Az egyik az, hogy alig akad jobb, a másik meg az, hogy a fenti "kategória"  sem olcsó. Az árak nagyjából Olaszországiak. A valóban jobb helyek árai elérhetetlenek egy többgyerekes családnak. Remélem nem bántottalak meg titeket ezzel a rövid szösszenettel, higgyétek el, hogy nagyon-nagyon visszafogtam magam, ötször is átfésültem a szöveget, nehogy maradjon valahol valami zöld..

(Alsó-Felső kép: saját fotó. Fent: Illusztráció, nem valós szálláshely. :) - Egy elhagyatott épület a Balaton-felvidéken 

Az alábbi kép Taorminában készült

olaszszallas.jpg

 

 

 

 

49 komment

Vasárnap akarok boltba menni!

2015/03/16. - írta: hallatlan

Rühellem ezt a kdnp-t.  Ez a Dr. Senkiházyként ötletelő csapat mindent megtesz azért, hogy a keresztény-szó minél jobban sértse a magyar emberek fülét. Ötleteik messziről felismerhetők arról, hogy bele akarnak szólni az életünkbe. De hát ők tudják, hogy nekünk mi a jó. Most bölcs farizeusként megállapították, hogy nem töltünk elég időt a családunkkal, ezért tartsanak zárva a boltok vasárnap.

El tudom képzelni a Miniszterelnök Urat, hogy milyen jót nevetett, amikor kezébe vette a tervet. Hát ez zseniális, Dr. Senkiházy! Most visszakapják, amiért eltüntették az internetadónkat! Aztán az egész ország orra alá odadörrentik a bűzfegyvert. Csak azt felejtik el, hogy senkivel sem lehet büntetlenül szemétkedni.

Ugyanis akárhogy gondolkodom, semmilyen racionális érvet nem látok a boltzár javaslata mellett. Hülyeség, hogy többet leszünk együtt a családunkkal. Elmondjam, hogy miért éppen vasárnap jártam az üzletközpontba? Mert akkor volt együtt az egész család, méghozzá istentisztelet után. Ilyenkor sokkal könnyebb volt mindenkinek egyszerre megvenni a ruhát, cipőt, stb. amire szüksége volt. Még az ebédet is megoldottuk ott, hogy a nejemnek aznap ne kelljen a maradék szabadidőt a konyhában tölteni. Egy akkora családban, mint a miénk, ez nem utolsó szempont. Mindezen túl vasárnap délutánonként volt időnk utána kirándulni is, ha éppen ahhoz támadt kedvünk. Szerintem senki se lesz jobb apa, anya, szülő 1 vagy 2 csak ezért, mert üres az Auchan parkolója. Ha nincs pláza, ott a tévé, meg az Internet. Aki eddig nem foglalkozott a családjával, az ezután se fog. Nem tudok másra gondolni, mint hogy ez a kdnp-s boltzár-javaslat felkarolása és keresztülverése csupán sima szemétkedés, édes politikai bosszú lehet.

Erről jut még az eszembe. Egyszer egy fontos magánéleti kérdésben kértem tanácsot néhai nagybátyámtól, aki viccesen, de bölcsen csak ennyit válaszolt: "Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz.." Nem akart beleszólni az életembe és eléggé felnőtt embernek tartott ahhoz, hogy önállóan jó döntést tudjak hozni. Ezt az attitűdöt hiányolom a kormánytól. Ehelyett folyamatosan azt kommunikálják, hogy hülyék vagyunk a saját életünkhöz. Például majd ők eldöntik helyettünk, hogy mikor menjen a gyerekünk iskolába és meddig maradjon ott. Pontosan ez utóbbi miatt csak kéthetente találkozom a gyerekeimmel. Egyik héten ugyanis délután dolgozom és mire hazajönnek a gyerekeim az iskolából, addigra én már elmentem munkába. Mire hazajövök, ők már alszanak. Mintha egy kamionsofőr lennék, aki kéthetente a Pireneusokban szaggatja az aszfaltot.. Régebben, amikor hazajöttek, még találkoztam velük, és beszélgethettünk egy kicsit. De manapság, amikor elő van írva, hogy a gyereknek délután négyig iskolában a helye, ez lehetetlenné vált. Különösen, hogy az iskola igazgatója hajthatatlan: ameddig ő az igazgató, addig senki se megy haza négy előtt. Kemény magyar ember, na. Rendíthetetlen párthűséggel, űzött-fűzött bocskorával, tarisznyaszíjával.

Szóval, tovább folytatódik a szalámizgatás, amiről egyszer már írtam. Korlátozzák a döntési szabadságunkat a gyereknevelésben, iskolai ügyekben, utazásunkban és most már a vásárlási szokásainkban is. Valószínűleg repülnek még szalámi-karikák. De ne feledjük, Petőfiéknek is ez a szabadság-szalámizgatás vágta fel az agyát anno.

5 komment

Vers Mindenkinek - Viszlát Tél!

2015/03/13. - írta: hallatlan

Viszlát Tél,
Jó lenne, ha eltűnnél
Vinnéd innen
lucskos, szutykos
trottyos-kopasz
képedet.

Elég volt már belőled.
Fáztunk eleget
Fűtünk, fázunk, ázunk
meguntuk az összes
csupa depi álmunk.
Beléd törölnénk
repedt, saras lábunk.

Ne csak képen lássunk
zöldet, kéket, eget.
Napot, rétet életet
Nincs már rád semmi szükség
nem hozol havat, hideget
nem ölsz tetvet, férgeket

Nincs jég, korcsolya
fehér karácsony
Csak sár, trutyi, köd
és ólmos-esős vászon,
meg jégpáncél az utakon
rút halál a vasakon.

távozz hát, míg
emelt fővel teheted
és ne jöjj vissza
nyálkás-nyirkos lopakodva,
mint egy soklábú,
undok és büdös macska.

hallod te rémes
fagyos-szeles
nagyon-nagyon
felesleges.

Szólj hozzá!